Hirvizék

Az eredeti szöveg nem így szól – egyébként ezzel a mondattal gyerekkoromban egy Romhányi-fordította rajzfilmben találkoztam legelőször –, de úgy gondolom ez így igaz. Most biztos sokan bolondnak tartanak: már miért lenne jó az élet pénz nélkül? A sok koldus, kéregető? Hát élet az? Jó az élet pénz nélkül? Válaszom: jó.

Mielőtt lecsukod az oldalt: ez bolond! felkiáltással, hadd fejtsem ki mire is gondolok.

Kezdjük a hajléktalanok kérdésével. A sok koldus gyakran nem azért hever az utcán, mert feltétlenül oda kellett kerülnie, hanem nagyon sokszor a saját bűnük, lustaságuk eredménye, hogy ott élnek. Árvaként kezdeni az életet nehéz. Egyedül a világban, család és komolyabb végzettség nélkül nagyon nehéz elindulni. De mindenkinek magának kell talpra állnia. Ha valaki akar, akkor tud. Ismerek árvákat, akik az árvaházból kilépve nem az utcán végezték. Keményen dolgoztak, gyakran alantasnak tartott munkákat végeztek, lyukméretű albérletekben laktak, de közösséget kerestek, igaz barátokat szereztek, talpra álltak és most rendes életük van. Számomra arra, ha valaki elhagyja magát, lesüllyed olyan mélyre, ahonnan már nincs visszaút majd saját hányásában, vizeletében ülve könyörög adományokért félpohár kannásborral a kezében és rossz cigicsikkel a szájában, nincs mentség. Lehetett alkoholista az apja, drogos az anyja, de ez nem azt jelenti, hogy neki is feltétel nélkül le kell süllyednie. Ismerek egy hajléktant. Volt lakása és asztalosként dolgozott, de elvesztette a munkáját és a házát. Addig keresett munkát még nem talált. Wc-t takarított, udvart seprett és hajléktalan szállón lakott. Aztán egy szerény albérletbe költözött. Nem látszott rajta sem a hajléktalanság, sem a nyomorúság. Elhagyhatta volna magát és borulhatott volna az alkohol mámorába, vagy a koldulás jövedelmező üzletébe, de helyette addig zörgetett, még ajtót nem nyitottak. Elfogadta a segítséget, de nem élt vissza mások jóindulatával. A szorgos, rendes embereket, akármilyen nyomorultak, ha hitük van rá, megsegíti az Isten.

A pénz nagyon jó szolga, de nagyon rossz úr. Ezt a lustaságról is el lehet mondani. a lustaság valójában azért létezik, hogy megóvjon minket a túlhajszolástól. "Annak akit az Úr szeret, álmában is ad eleget." Tudnunk kell pihenni és tudnunk kell rendesen dolgozni is, a kettő között pedig imádkozni és örvendezni. Minden túlzás bűn. A túl sok lustaság bűnbe vezet. " A munka pedig arra jó, hogy távol tartson tőlünk három nagy bajt, az unalmat, a bűnt és a szükséget." és ez nagyon igaz. Igaz a másik véglet is, aki csak dolgozik annak üres lesz az élete. "Hiába való dolog hajnal előtt kelnetek és késnetek a lefekvéssel" mondja a zsoltár. "Ha az Úr nem építi a várost, építői hiába dolgoznak rajta." Meg kell találnunk a bölcs középutat a munka és a munka nélkül eltötltött idő között, és ez a mai világban nagyon nehéz. A világ ellentétes üzenetekkel van tele, akár csak a reklámok. "Egyél, egyél, még többet egyél, most olcsóbb és nagyobb a szendvics, a csokoládé, a cukorka. El vagy hízva? Milyen kövér disznó vagy! Fogyjál le! Fogyi port egyél, ne rendes ételt! Itt az új trend a "slim-kúra"! Gyorsan, egyszerűen fogyjál le!" "Ne az okát keresd, szüntesd meg! Fáj a fejed? Vegyél be egy kapszulát! Fáj a hátad? Vegyél be kettőt! Rendszeresen ellenőrizd magadat az egészség érdekében! Intézetünk, wellness szolgáltatásunk és csodagépeink rendelkezésedre állnak! Mindennek kutasd ki az okát! Egy tüsszentés is legyen gyanús!" Ismerjük ezeket az üzeneteket mind. Ugyanígy van a pénzzel is: gyűjts! gyűjts! gyűjts! Fektess be, hogy még több legyen! Spórolj! Öngondoskodás! Ki segít majd, ha öreg és roggyant leszel? Rakj félre mindent! Biztosítsd be magadat! Szórd a pénzt! Menj nyaralni messzebbre, mint a szomszéd! Vegyél nagyobb házat, mint a rokon! Legyen több, szebb, jobb autód, mint bárkinek! Ebből a jobbat vedd magadnak, meg a drágábbat, mert megérdemled! Egyszer élsz, kezedben a kulcs! Dobd el a régit, újat vegyél!

Egyet kérdeznék: hol kap itt helyet a Gondviselés? Öngöndöskodás? Biztosítás? Mi lesz az Isten feladata? Nem elég nekem az ő kegyelme? Be tudom tényleg magamat biztosítani mindenre, ami fontos? Megúszok minden balesetet, betegséget, katasztrófát? A pénz visszaadja az egészségemet, a családomat, a barátaim szeretetét? Szórjam a pénzt? Hol itt az örvendezés? Járjak diszkóba meg puccos helyekre, hogy elmondhassam ott voltam? Hogy eldicsekedhessek másoknak, hogy kevélykedjek, hogy no, én itt jártam, ahol te sosem fogsz! Én jobb vagyok, mint te! Hogy irigyeljenek? Neked mekkora házad van! Igen, és ez csak az ENYÉM és nem a TIED! Nézd mennyit adok a gyerekemnek! Ő 500ezerért jár oviba és egy millióért veszünk neki játékot karácsonyra! Még Kínába is elvittük, pedig még csak 4 éves! Én vagyok a legjobb szülő a világon! Minden pénzt odaadok a gyerekemnek! Te meg tudod ezt adni a tiédnek? Nem? Rossz szülő vagy! Ne is vállalj többet, hisz még ezt az egyet sem tudod elhalmozni!

Pedig mások bosszantása, irigykedésre késztetése nem okoz igazi örömet, esetleg a szeretetéhségünkből fakadó lelki sebre ad látszólagos írt, de ez csak placebo, valódi hatása nincsen. A mai fiatalok eljárnak szórakozni, de valójában nem örvendeznek. Elszórják a pénzt a sok fölösleges dologra, hogy bevágódjanak, hogy menők legyenek, de valójában boldogtalanok. Szórakozni tudnak, örvendezni nem.

A pénznek nem jó szolgálni. Arra kell törekedni, hogy ő szolgáljon nekünk, a bizonytalan dolgokat pedig a Gondviselésre kell bízni és nem félni a nehézségektől. Gyakran, hogy megtapasztaljuk Isten igazi erejét és jelenlétét el kell veszítenünk mindent. A pénz sokszor épít falat közénk és az Isten közé. Futunk utána, de minek is? Imádkozz és dolgozz, mert mindent csak kölcsönbe kapunk, amit meg kell osztanunk másokkal. Nehogy úgy járjunk, mint a szolga, aki elásta az aranyat, majd amikor visszatért a ház ura, számonkérte rajta, hogy miért nem tette a váltóasztalra. Nem azért gyújtunk lámpást, hogy véka alá rejtsük, és nem azért kapunk kegyelmeket és dolgokat, hogy magunknak tartsuk meg. Meg kell osztani, mint a szegény asszony a két fillérjét. Nem szabad hagyni, hogy a pénz legyen az úr, mert gonosz és rossz uraság. A legkapzsibb emberek a leggazdagabbak, de nem veszik észre, hogy amijük van, az csak buborék, ma van, holnap elpukkad vagy elviszi a szél. Isten viszont kőszikla, akire építhetjük igazi házunkat. Ne feledjük, aki sokat kap, annak még többet kell adnia. Nem csak az övéinek, hanem mindenkinek. Segítséggel, szeretettel, idővel, odafordulással és ha kell pénzzel kell a másik felé fordulni, olyanok felé, akik rászorulnak, olyanok felé, akiknek most szükségük van erre, akiknek örömet akarunk szerezni, hogy aztán mi is örvendezzünk. Ez munkába telik. Fel kell hagyni a lustasággal. Pénzbe kerül. Meg kell venni az ajándékot. Időbe kerül. El kell menni meglátogatni. Le kell ülni beszélgetni. Ott kell maradni játszani. Kellemetlenségekbe kerül. Hosszú utat kell megtenni, hogy örömet szerezzünk a másiknak, küzdenünk kell, gyalogolni kell, telefonálgatni kell. Saját önző énünk leküzdésébe kerül. Most a másik problémája a nagy probléma, az enyém nem fontos. Most a másikra figyelek és nem a magaméval törödök. Ezek igazi értékek. Mert ahol kincsed van, ott lesz szíved is. Ha Istennél, akkor fix helyen.