Hirvizék

Nem könnyű az albérlők élete. Különösen akkor nem, ha az albérlők a beköltözés után szintén albérlőket kapnak, illetve találkoznak az önkényes lakás foglalók népes családjával. Hiába mondtuk nekik, hogy sicc, erre a szóra nem hallgattak, talán azért mert németek. Minden esetre, mint legtöbb külföldi esetében jó magyar szokás szerint, egyfajta "most mutasd meg!"-be kezdtünk, szavak helyett tettek beszéltek helyettünk. Vagyis hát Szent Ferenc lekülete ide vagy oda, kihívtuk a csótányírtókat. Ki is jöttek pisztollyal és sportkocsival, pedig én minimum egy csótányformájú teherautót és köpenyes-maszkos embert vártam. Helyette jött fiatal srác napszemüvegben és egy dobozzal a kezében. Pöttyinetett ide-ode egyet kettőt, nem is láttuk hova teszi és elkérte pénzt, majd elment. Őszintén megvallva nem sok reményem volt a módszer hatásosságára. Az atomfegyverekben jobban bízom, mint az ilyen modern eszközökben, de aztán Isten elkezdett meghallgatni minket és a svábbogarak csak úgy hullottak. Sajnos, még nem az összes pusztult ki, de a cég elárulta, hogy kell nekik néhány hét mire megeszik a mérget meg egymást meg megint a mérget. Hála Istennek egre kevesebb van belőlük! Én nagyon undorodom az efféle bogaraktól, de férjem szerint hálásak lehetünk, hogy csak ennyi van és nem a többszöröse. Különben is Isten csak akkora terhet rak az emberre, amekkorát elbír. Sokszor úgy érzem, mikor a hulláikat takarítom, hogy bizony én ezt már nem bírom, de az Úr erőt ad a bogarak elviseléséhez. Muszáj, sajnos a panellakások nagy része csótányproblémával küzd. Gondolkodtunk is rajta, hogy mi lehet ennek az oka. Nem volt nehéz rájönni, hogy csak olyan panelokban van csótány, ahol központi fűtés van, lift és/vagy szemétledobó. Ha belegondolunk ezek az eszközök a kényelmünket szolgálják, hogy ne kelljen fáradnunk a nyolcadikról, hogy le vigyük a szemetünket, hogy megmásszuk a lépcsőket visszafelé és hogy fát kelljen hasogatnunk a melegért. Tulajdonképpen az ember a csótányok szétáramlását és térhódítását a saját lustaaságának köszönheti. Ímé a bűn zsoldja. Férjem kezd megbarátkozni velük, hiába, ő inkább Szent Ferenc, mint én.

Hálás vagyok amúgy a csótányokért, mert most látom, hogy hol a határom. Általában nem félek a bogaraktól vagy pókoktól, de az is igaz, hogy svábbogarat eddig csak képen láttam, illetve filmekben, ahol a lepukkantság és kosz jelzőjeként jelent meg. Most kiderült, hogy kár volt korán innom a medve bőrére, és azt mondanom, hogy ez csak bogár, mert a vártnál jobban borzasztanak. Férjem pedig hős megmentőként csaphatja őket agyon, pedig eddig én voltam a fő bogárirtó a családban. Ez is egyfajta próbája a Gondviselésnek. Tudok-e bízni abban, hogy tényleg hatásos lesz az irtás és a bogarak visszamennek a helyükre és véletlenül sem pályáznak majd a mi lakásunkra? Próbálkozom, próbálkozom.