Hirvizék

Nincs húsvéti előkészület, sem adventi izgalommal feszült várakozás, hát mire föl kerül elő e szó: "böjt", magával hozva mindent, ami mögötte van? A válasz nagyon egyszerű, Isten az, aki böjtöt tanít.

Ha beírom a kifejezést a keresőbe, rögtön színes és még színesebb oldalak hirdetik a böjt egészséges voltát: léböjt, gyümölcsböjt, kenyérböjt. Az egyiktől karcsúak és fittek leszünk, a másiktól szépek, a harmadiktól meg nagyon egészségesek. Manapság lassan mindenki böjtöl, valahogy. Egy a szomorú: a böjt igazi lényege nem ez. A célja nem az, hogy még két számmal kisebb ruhákat hordjunk vagy 200 éves korunkban is 20-nak tűnjünk, hanem lelkünk szépítése. Legalábbis a keresztények körében ennek kéne lennie. Szomorúan látom az önjelölt aszkéta böjtölőket, akik kiválogatják a szénsavas vízből a buborékot, a pogácsából a sót és a lisztet, a csokoládéból a cukrot és a kakaót, majd ezek után nevetve, fitymálva, netalán bolondnak nézve közlik, hogy ők nem értik a katolikusokat, miért szenvednek ennyit: még húst sem enni nagypénteken, hihetetlen.

Én is böjtöt tanulok, mert ezt kaptam – több forrásból – leckének. Ejh, de nem is igazán megy. Masszív ellenállásba ütközök, akárhányszor elérek valami eredményt. Szörnyű. Valahogy mindig a rossz oldal fülébe jut, ha javulni akarok, s máris lecsap, nehogy sikerüljön. Persze, én nem olyan ember vagyok, aki csak úgy hagyja magát. Szent Pál is megmondta: ha az Úr velünk, ki ellenünk? Hát ki? Tudom én, sajnos, de azért az Úr mégiscsak jóval erősebb... 

Jelenleg internet-böjtöt tartok. No, tessék, és itt írogatok. Valójában Internettel dologzom, tehát nem mondhatom, hogy nem nyúlok a nethez, ez a nagy böjtöm. Ki is rúgnának és akkor aztán tényleg jöhetne a kenyeres-vizes aszkéta lét. Nem lövöm le az agyaggalambot, mikor még a kilövő állásban pihen, ahogy Péter atya foglamazott. Csak küzdök. Egyelőre a közösségi oldalaktól igyekszem távoltartani magamat, mert igazán szeretek ott semmittenni, ami eltunyít, elrabolja az időt a valóságos élettől és ez nem jó. De nagyon nehéz, mert nem közösségi oldalon, de más hasznosnak gondolt oldalakon barangolok néha, ami valljuk meg ugyanúgy időrabló. Úgyhogy nem! Elég volt ennyi mára! Most e bejegyzés megjelenik, amikorra beállítottam (hihihi) és közben visszatérek a dolgomhoz, hogy az is haladjon, mert sok ember munkája múlik rajtam, ha nem vigyázok.