Nem magamtól mondok ilyen okosakat. Másoktól hallottam ezt az idézetet és no, lám, a Jóisten gondoskodik arról, hogy biztosan meg is tapasztalhassam ezt a kegyelmet.
Életünk, mármint az enyém és a családomé, átlagosnak mondható. Élünk egy albérletben, fizetjük a számlákat, törlesztjük a hiteleket. Eddig sok kegyelem volt a lakásunkkal kapcsolatban, de most mozdulnunk kell. Otthonunk eddig nagyon jó volt, de sajnos, semmi sem tart örökké. Terveztük, hogy az év végéig nullára hozzuk a családi költségvetést, ez is füstbe ment, mert el kell hagynunk kellemes és – eddig – olcsó otthonunkat s másik helyre kell költöznünk. A történet hosszú és nem is érdekes. Mindennapi mozaik al- és főbérlőkről, rezsiről és munkábajárásról. Nem untatnék vele senkit.
Mégis jó ez az állapot, szép. Hagyni, hogy Isten gondoskodjon rólunk. Kicsit riaszt a jövőkép, hogy mi lesz, hogy lesz, milyen lesz az új lakás: kicsi, nagy zajos, büdös, kellemes? Esetleg lakhatatlan? Ki tudjuk-e fizetni? Fenn tudjuk-e tartani? Nem tudom. Majd meglátjuk.
Isten eddig milliónyi bátorító igével igyekezett megnyugtatni minket. Elég nekünk az Ő kegyelme.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.