Hirvizék

A cím megtévesztő. A nehézségek miatt érzett hálámról számolok most vagyis, hogy Isten mennyire egyszerűen megoldja a doglokat és ez mekkora nagy kegyelem.

Munkahely

Munkám elég fontos mármint, hogy nem én vagyok fontos, hanem a a munka, amit végzek. Ez a fontosság felelősséget is von maga után, ami nagy odafigyelést igényel. egyszerre legalább négy dologra kell figyelni, ha nem ötre. Ezt jól mutatja, hogy csak hozzám van bekötve négy telefon négy különböző telefonszámmal, ahol a potenciális érdeklődők elérhetnek. Mint sok más embernek a dolgában, így nekem is vannak nehéz és könnyebb időszakok. Most kezd vége lenni a nehéz és megterhelő időszaknak, de azért még föl-föl bukkan egy-egy hiba. A hibákat a leadás után már nagyon nehéz korrigálni, sok-sok ember összehangolt munkája kell hozzá. Ilyenkor csak Isten kegyelmében bízhatok, mert ezt emberileg képtelenség fejben tartani, több száz ember kívánságát, baját és asztalcsapkodását. Isten kegyelmes és ha nagy baj lehetne, Ő jön és egyszerűen csak megoldja. Látja az igyekezetet és a határaimat. Én meg érzem mennyire kicsiny vagyok az Ő nagy hatalmához képest. Ez is egy csoda, hogy ennyire kegyelmes a mi Istenünk.

Otthon

Lakásunk már több próbát megélt panellakás. Vannak benne apróbb hibák, kisebb-nagyobb gondok. Például a túl sok bútor, amiből egyik sem a miénk. A tulajdonos egyfajta raktárként használhatta ezt a helyet valamikor, és az idők váltzásával kiadó lakást csinált belőle, de a bútorok maradtak. Mivel a közlekedést erősen befolyásolta egy monstrum nagy, kb 30 éves, használaton kívüli, ócska pamlag úgy döntöttünk megszabadulunk tőle. Igen ám, de lakótelepen nem úgy megy, mint kertes házban, hogyha útban van kirakjuk a garázsba, majd lesz vele valami, így gondolkodtunk, hova kéne tenni. Ide sem fér, oda sem fér. Itt az ajtót nem lehet kinyitni tőle, ott az ablakot becsukni. Itt kerülgetni kell, ott meg orra esünk benne. Kidobni nem tudtuk, elrakni meg aztán végképp nem. Arra meg remény sem volt, hogy a tulajdonosnak kell ez a vacak és hajlandó lesz elszállítani jó messzire, ahol ő lakik. Persze nem ez volt az egyetlen gond. A villany nem működött, a konnektorok lógtak, az ajtót nem lehetett rendesen bezárni. Vagyis be lehetett, de akkor a kulcsot benne kellett hagyni és az úgy nem poén. Főbérlőnk, mint minden jó tulajdonos nem igazán szeret rákölteni az albérlők kényelmére, így aztán főhetett a fejünk, hogy mi lesz.

Aztán egyszer csak mégis megoldódott a helyzet. Ugyanis a tulajdonos, mégis csak rendes ember lévén, no meg látván a hosszútávú befektetések hasznát, úgy döntött megcsináltaja a konnektorokat és a beszakadt bútorokat. El is kérte a kulcsunkat, és ment is hozzánk hol ezzel, hol azzal a szakemberrel. Legutóbb férjem intézte a dolgot, felügyelte a munkát. Én már a munkahelyemen voltam mikor felhívott, hogy a lógó konnektorok, amik nagyon zavartak minket, mert hát mégis csak balesetveszélyes a falból kinyúló vezeték, beszerelődtek és még a ronda, nagy pamlagot is sikerült elpaterolni. Ráadásul a tulajdonos megcsináltatja a zárat. Ezért hála legyen Istennek a nagy kegyelemért, hogy minden problémánk ilyen simán és egyszerűen, vita nélkül oldódott meg. Pedig lehetett volna ebből hosszútávú huzavona. Számomra ez is nagy csoda, és nagy hálaadással vagyok Istennek ezért, hiszen ezt azért saját erőnkből, kegyelem nélkül nem tudtuk volna elintézni.