Hirvizék

Az ember alapvetően tervező lény. Szereti, ha a saját kezében vannak a dolgok. Eltervezzük a jövőnket, ide megyek, ezt csinálom, pénzt gyűjtök és akkor majd az lesz meg amaz lesz. Gyakran még olyan dolgokat is megtervezünk, amik nem csak rajtunk múlnak: majd jól keresek és megházasodom, lesz 5 gyerekem és nagy házban fogok élni. Bele sem merünk gondolni, hogy esetleg nem így lesz. Hogy nem kapjuk meg álmaink állását, hogy nem találjuk meg a nagy őt, hogy betegek leszünk és soha nem fog telleni albérletnél többre. Pedig, rengeteg ember él így és sokan rettegve élik napjaikat, hogy mi lesz, ha nem teljesülnek álmaik. A jövő félelmetes dolog, mert nem tudjuk, nem látjuk, nem számolhatjuk ki. Még ha jósok, boszorkányok, kuruzslók és varázslók hada mást is állít, akkor sem. Mint ahogy nem tudjuk mikor lesz a világnak vége, pedig, sokan tudni vélik még ezt is. Pedig Jézus megmondta, hogy nem tudhatjuk sem a napot, sem az órát. Én inkább hiszek Jézusnak, mint mindenféle pogány népek jövendölésinek és vallási fanatikusok számítgatásainak. Higgyük el, hogy jobb bizonyos dolgokat nem tudni. Ebből is látszik, hogy tervezni mindenki szokott és szeret is. (Egy barátom egyszer elmondta, hogy milyen sapkát fog kötni a gyermekeinek. Persze, akkor még udvarló sem volt a láthatáron, nem hogy gyerekek.) Tervezni kell, túlzások nélkül. Én is szoktam, sőt néha kicsit túlozva szoktam és ez néha baj. Ezt tudja Isten is.

A tervezgetés önmagában nem bűn. Jó dolog álmodni, sőt merni kell álmodni! De soha nem szabad kihagyni Istent a dologból. Amire a saját erőnkből nem telik azt jobb ráhagyni és megbízni benne. "Kérjetek és adatik". Ezt könnyebb leírni, mint betartani. Pedig muszáj, és hogy hogyan tanít mostanában engem Isten? Gyakorlatban. Ez volt az elmélet, lássuk élesben a dolgokat.